Gyülekezetünk története:


réges régen...

Egy fiatalember - Benkő Mihály, cipészmester - elindult az első világháborúba Velencéről, nem tudva, hogy Isten hogy fogja használni majd őt. Súlyosan megsérült, és orosz hadifogságba került, ahol különböző nyelvű testvérektől hallott Istentről és megtért, átadta életét Istennek, majd ott be is merítkezett.

A hadifogságból szabadulva hazatért és megalapította a velencei Baptista Gyülekezet, amelynek helyszíne kezdetben az ő otthonuk volt. Imádkoztak feleségével, hogy Isten küldjön családokat és hamarosan egy család érkezett Madocsáról, Perlaki Antal négy gyermekkel, majd később Sas József szintén négy gyermekkel és a Hajgató család is, akiknek leszármazottai ma is a gyülekezet tagjai.

Ezután egyre több család csatlakozott a gyülekezethez, amely miatt szükségessé vált egy kis imaház építése.  A kommunista rendszerben nem engedélyezték az imaház építését. Papp József testvér vezetésével egy kis műhelyt építettek, ami alkalmas volt a vasárnapi és a hétköznapi alkalmak megtartására. Kezdetben a székesfehérvári gyülekezet körzetéhez tartoztunk.
A második világháború alatt a gyülekezeti élet szünetelt, mert a családok többsége Budapestre menekült, a háború után egyre több evangélizációs alkalmat tartottak, a gyülekezet erősödött, növekedett.

Több pásztori szolgálat vette kezdetét a kis gyülekezetben, pl: Papp József, Imre Albert, Oláh Lajos, Cserepka János, aki orvos misszionáriusként szolgált Dél-Amerikából.

nem annyira régen...

Benkó testvér halála után Hajgató Zoltán vette át a gyülekezet vezetését. Ő kb. 40 éven keresztül vezette a gyülekezetet és odaajándékozta telkének egy részét a jelenlegi Imaház helyéül. Közben innen indult Rácz Lajos teológus, a 90-es évek közepén országossá nőtt falumissziós szolgálata. A kilencvenes években egy 20 fős gyülekezet minimális pénzösszeggel, Szenczy Sándor lelkipásztor testvér Istenbe vetett bizodalmával,  nagy hitével, elkötelezettségével és aktivitásával, valamint a Pulanszki amerikai testvérgyülekezet fizikai és anyagi támogatásával megindult az építkezés.

mintha tegnap lett volna...

1994-ban volt az imaház alapkőletétele és 1999-ben birtokba vettük az imaházat. Szenczy Sándor testvér 1993-tól 1999-ig vezette a szolgálatot, majd utána - sokszor együtt párhuzamosan - Révész Lajos testvér szolgált 2007-ig, aki a közelbe, Székesfehérvárra kapott elhívást.
Közben Velence nagyközség annyira gyarapodott, hogy a település rangja várossá nőtt fel.
Őt követte pár évig Tóth Dezső teológus, majd lelkipásztor, aki később Szegeden folytatta szolgálatát. Megjegyezzük, hogy Isten itt hívta el lelkipásztori szolgálatra Horváth Rolandot, aki kis korától a gyülekezet tagja volt, így 2008-ban elkezte teológiai tanulmányait.
2010-ben az Úr Vadon Sándor testvért és családját hívta közénk szolgálatra, aki jelen íráskor is a gyülekezet lelkipásztora és sok áldást közvetít odafentről a gyülekezet tagjai és Velencei-Tó környéke számára.

érdekes...

A gyülekezet adott othont közel tíz évig a Baptista Szeretetszolgálat központjának is, innen indult ki Szenczy Sándor világméretű szolgálata, melynek köszönhetően számos híresség, médiasztár és külföldi nép fordult meg közöttünk.
Kambodzsai fiatalok csoportja, vagy Észak-Koreai diplomaták, Gambiai kisasszony vagy a vissza-visszatérő mosolygós Mongolok? Angliából vagy USA-ból érkezettek, netalán az Iraki csonka kezű kisfiú, Csecsenföldi házaspár? Nálunk nem számít meglepetésnek. Sőt, az sem, ha a Szency testvér Pakisztáni népi ruhában prédikált, miközben az ismert tv riporter - Trvitko - az imaház ajtajában hallgatta őt, amint épp egy Pokoli Történetekbe illő helyről érkeztek vissza. 

Nem volt az se ritka pillanat, hogy az egyik vasárnap még Gál Dávid vezette a dicsőítést, de pár napra rá pedig a hiradót tudósította Afrikából, pár hétre rá Észak-Koreából, majd néhány hónap múlva ázsiai cunami mentéséből hallhattuk a tájékoztatását, melyet egyszerre akár 5 hiradóban is leadtak. És nem meglepő, hogy a következő Vasárnap ismét ő dicsőített, bizonyságot tett, imaórát vezetett, miközben ritka eleven fiai azt mesélik a többi gyereknek, hogy milyen nagy kígyó vagy skorpió volt az afrikai szállásukon, vagy a katona "csoki bácsik" megmutatták nekik a nagy gépfegyverüket, amivel már emberre is lőttek (és néha oroszlánra is).

Az örömök mellett tragédiákkal is talákoztunk, a Beszlami iskolai terrorban meghaltak hozzátartozói is ellátogatattak hozzánk, tanulságos és elgondolkodtató volt az ő szájukból hallani, hogy lehet úgy hinni, hogy közben elveszítették a gyermekeiket.
Amit mások csak a híradóban láttak és hallottak, mi sok olyan emberrel személyesen találkozhattunk. Isten így is formál és rajtuk keresztül önvizsgálatra késztet, hogy értékeljük: Csodálatos kegyelemben élhetünk itt - Magyarországon -, sokkal többünk van, mint amit gondolunk, sokkal jobban élünk, mint a világ 80%-án.

Igen, Velencén különös dolgok törénnek. Mert Isten különleges. Nem tudjuk, hogy fog folytatódni ez a kis megemlékezés, a velencei baptista gyülekezetről, de azt tudjuk, hogy nem Ő nem engedi, hogy szürkék legyenek a hétköznapjaink, vagy megszokottak a vasárnapjaink. Más olvasni és más átélni.

De egy biztos: Isten gyermekeként élni különleges és csodálatos! Az volt, az van és az lesz a jövőben is!